Kiss Benedek vagyok, az International Business School hallgatója. Különleges lehetőségként, harmadévesként részt vehettem egy kettős diploma programban a Dublin Business School partnerségében. Különlegesség, hogy az egyetem első két diákjaként vettünk részt ebben a programban egy csoporttársammal.
Mielőtt szeptemberben kiköltöztünk, augusztusban elutaztunk Dublinba, hogy felmérjük a város adta lehetőségeket. Szerencsére sikerrel jártunk, és találtunk egy kiadó lakást, amit magyar diáktársammal közösen béreltünk a tanulmányaink végéig. A lakásunk 10 kilométerre volt az egyetemtől. A tömegközlekedést átszállás nélkül tudtuk igénybe venni éjjel-nappal. Dublin, Budapesthez képest jóval kisebb város, így a belvárosban könnyen mozogtunk, és minden sétatávolságra volt. Az egyetem a belváros egyik legforgalmasabb utcáján helyezkedik el, ezért az előadások után gyakran töltöttünk időt városnézéssel, s sokféle szabadidős tevékenységekkel.
Az egyetemen a hallgatótársaink rendkívül barátságosak és segítőkészek voltak, legyen szó tanulmányi feladatokról vagy hétköznapi ügyekről. Az év során két olyan barátságra is szert tettem, akikre azóta is számíthatok, sőt már meg is látogattak Budapesten. További közös utazásokat is tervezünk a jövőben. A mély kapcsolattá formálódó új barátságok jelentették nekem a legtöbbet. Fontos, hogy új barátokra tegyen szert az ember külföldön, hiszen az itthoni barátok és a család nincs kint velünk.
Kezdetben aggasztott, hogy mennyire fogom magam elveszettnek érezni az egyetemen, de szerencsére ez egy pillanatig sem volt így. A tanárok rendkívül segítőkészek voltak, minden kérdésünkre válaszoltak, és utólag is szívesen magyaráztak el mindent, ha szükség volt rá. Az órák gördülékenyen zajlottak. Az előadások gyakran kiscsoportos gyakorlati munkákkal váltak még interaktívabbá, ami segítette a kommunikációt és egymás megismerését. Érdekes volt látni, hogy különböző kultúrából érkező emberek sokszor teljesen azonos, máskor pedig merőben eltérő véleményen voltak. Tanulmányaink során számos olasz, német, francia és spanyol diákkal dolgoztunk együtt, emellett voltak közöttünk brazil, kínai, román és más nemzetekből érkezett hallgatók is. Egyedül az órák hossza volt furcsa, mivel mindössze 50-55 percesek voltak, 5-10 perces szünetekkel. Ehhez nehéz volt hozzászokni, de idővel alkalmazkodtunk a rendszerhez.
Összességében: egy olyan évet tudhatok magam mögött, amely a tanulás mellett rengeteg tapasztalattal gazdagított, és számos lehetőséget és kapcsolatot hozott az életembe. Az eltöltött két szemeszter után nemcsak megerősödött a vágyam a további külföldi tanulmányok iránt, hanem az angol nyelvű diplomám által számos új lehetőség is megnyílt előttem. Az elmúlt év élményei és tapasztalatai nélkül ma már elképzelhetetlen lenne az életem.