Vannak, akiknek nem kérdés, hogy hova felvételizzenek, mert már rég kinézték maguknak a vágyott egyetemet, elmentek nyílt napra, esetleg ismernek ott hallgatókat, vagy talán családi hagyomány, hogy egy bizonyos szakmát vagy intézményt válasszanak. Ők ne olvassanak tovább. Cikkünk inkább azoknak szól, akik kapaszkodót keresnek az utolsó pillanatban.

A rangsorok bűvöletében

Az egyetemi rangsorok elkészítése során több faktort vesznek számításba, olyat is, ami egyes felvételizőknek adott esetben nem releváns. Például az egyik kiemelt terület az intézményekben dolgozó oktatók kutatási tevékenysége, valamint a tudományos idézettség. A leghíresebb nemzetközi listák közül a QS rangsorban 40+20%, a THE rangsorában 30+30% és az ARWU rangsorában 30+40% ennek a két faktornak a súlya.

Azokon az egyetemeken, ahol a kutatási tevékenység nagyon erős, egyáltalán nem garantált, hogy az oktatás minősége is az. A hallgató akár világszínvonalú kutatást végző professzoroktól is tanulhat – akik vagy jól tanítanak, vagy nem. A rangsorokban az oktatás minőségét külön mérik, de a fenti listákban is csupán 20, 30 és 10%-os súllyal szerepelnek a kritériumok között. A felvételizőnek ezért a rangsor mellett azt is érdemes végig gondolnia, hogy az általa választott szakmát a legfrissebb kutatásokban jártas, vagy inkább a szakma oktatásában jeleskedő tanároktól szeretné elsajátítani.

Jó kutató és/vagy jó tanár

Egy 2018-ban megjelent holland kutatás nem talált összefüggést aközött, hogy a sikeres kutatók egyúttal jó tanárok is lennének. A diákok nem adnak magasabb pontszámot azoknak a tanároknak, akiknek több publikációjuk van: sőt, az alapszakos hallgatóktól alacsonyabb értékelést kaptak azok a tanárok, akik rendszeresen publikálnak. A mesterszakos hallgatók már jobban értékelik a kutatással és publikációkkal rendelkező tanárokat, a tanulmány szerint azért, mert mesterszakon a hallgatók specializáltabb kurzusokon vesznek részt, és jobban érdeklődnek egy-egy tématerület elmélyítése iránt.

Nem kutatják, hanem csinálják

Bizonyos szakmákban a kutatótanártól való tanulás kifejezetten előnyös, és nem is csak akkor, ha a diákot a kutatói pálya érdekli. Hisz pl. orvosként, mérnökként életbevágó lehet, hogy a szakember jól eligazodjon a legfrissebb kutatási eredmények között, vagy akár maga is publikáljon. Más pályákon viszont lényegében mindegy, hogy az ember otthonosan mozog-e a publikációk világában: alkotóként, színészként, de akár menedzserként, pénzügyesként vagy HR-esként is a gyakorlati tudás és tapasztalat fogja megalapozni a sikert, a kutatói tevékenység pedig kiegészítheti ezt.

Az üzleti világban való helytálláshoz szükséges ismereteket és készségeket az olyan oktatók igazán hitelesen tudják közvetíteni, akik belülről ismerik a business világát, és vezetőként dolgoznak az általuk oktatott területen. A gyakorlati tapasztalat természetesen (a kutatási tevékenységhez hasonlóan) nem jelenti azt, hogy az adott szakember jó tanár is. Ezt az egyes felsőoktatási intézmények más-más módon kezelik (már ha egyáltalán). Az International Business School például az oktatóit egy szigorú felvételi eljárás után veszi csak fel, melynek során próbatanítást is tartanak, és egy többtagú bizottság pontozza a teljesítményüket, és dönt arról, hogy taníthatnak-e az angolnyelvű oktatást biztosító intézményben.

Akkor most hova...

A felsőoktatási intézmény kiválasztásában tehát az egyetemi rangsorok nem biztos, hogy minden esetben megfelelő segítséget nyújtanak. A választott szakma piaci elvárásainak mentén érdemes dönteni, van, akinek a tudományegyetem lesz a jó, másoknak pedig inkább egy gyakorlatorientált főiskola. Ha a felvételiző nem biztos még abban, hogy mi is érdekli, az IBS például közös első évvel segíti a hallgatóit: az üzleti alapszakokon az első két szemeszter során még nem kell specializálódni.

Az intézményi nyílt napokon az adott egyetem hangulata jól átjön, az oktatási kiállításokon pedig a tehetségesebb diákokkal is lehet beszélgetni. Érdemes az adott egyetemen végzett alumni eredményeit megnézni (például LinkedIn-en). A legjobb mégis, ha valaki fogja magát, és csak simán besétál a szorgalmi időszak alatt egy nap arra az egyetemre, amelyik őt érdekli. Így az oda járó “átlag” diákokkal is tud beszélgetni, a folyosón megkérdezhet egy-két tanárt vagy ha szerencsés, akár be is ülhet egy-egy előadásra, és megismerheti a kampuszt, a termeket és a szolgáltatásokat.